39.rész

Az ikreknek holnap indul a gépük vissza Németországba. Tom ma itt alszik nálunk. Felmentünk a szobámba és én egyből hívtam a Fannyt. Nagyon vidáman közölte, hogy az anyja megengedi neki, ha mindent az utsó betűig bepótol a suliból. Jó neki… Majd hívtam a Zsófit, hogy hozza át a leckéket. Kb. egy óra múlva már ott is volt. Tom leült számítozni, hogy ne unatkozzon.

-És ezt meg ezt. Hát viszonylag sok… De csak a matekot, infot, németet és nyelvtant kell holnapra. A többit meghagyhatod holnapra. És itt van a pasid és így a németet könnyű lesz megcsinálni!-magyarázta barátnőm persze magyarul.

-Köszönöm! Ha te nem lennél, akkor anyám tutkó nem enged el…

-El fog! Ha látja, hogy hogy szenvedsz emiatt, tuti! És ahogy látom már most hiányzik, pedig el sem ment még. Szereted és ez a fontos!

-Köszi, kedves vagy!

Neki láttam az anyagnak és Zsófi maradt segíteni. Tom nem bírt már gépezni, így odajött mellénk. Csak nézte mit írok. Épp a matek füzetet másoltam.

-Nem unatkozol?-kérdeztem tőle miután kész lettem a másolással.

-Nem, ha téged nézhetlek!-mosolygott.

A matek teljesen kész lett és a nyelvtan félig és már este 7 múlt.

-Nekem már mennem kell! De szerintem simán végzel! A némettel majd Tom segít, az info könnyű, a nyelvtant pedig már elmagyaráztam!-mondta Zsófi.

-Rendben és köszönöm. Szia!

-Szia! Tschüß!-köszönt Tomnak is.

-Tschüß!-nézett ki a német könyvemből.

-Te hány éve is tanulsz németül?-nézett majd rám, mikor visszajöttem, mert kikísértem a Zsófit.

-Hát… azt hiszem 10... Igen 10 éve.

-10? Általános első óta?

-Aha. Na akkor megírom gyorsan az informatikát, mert az nagyon könnyű és utána megnézük a németet. Ok?

-Jó. Addig kérek anyukádtól valamit vacsira. Csak légyszi mondd, hogy hogy kell.

-Inkább leírom egy papírra és te odaadod neki!

Leírtam, hogy kérünk két szendvicset és még hozzáírtam, hogy egyébként jól haladok a leckékkel. Egy idő után csak azt vettem észre, hogy már kész vagyok az infoval és a nyelvtannal is. Megnéztem az órát és már negyed kilenc volt. Gyorsan lementem, mert nem tudtam elképzelni, hogy mit csináltak szegény Tommal. Apám beszélgetett vele angolul.

-Anna! Bocsi, de az apukáddal elkezdtünk beszélgetni és el is felejtettelek.-mondta Tom angolul.

-Semmi baj. Csak szólhattál volna.-válaszoltam. És így folytattam magyarul:-Apa, úgye semmi rosszat nem mondtál neki?

-Nem nyugodj meg! Nagyon jófej barátot választottál magadnak!

-És emlészel mikor azt mondtad, hogy arról se akarsz hallani, hogy róla álmodozok?

-Igen, akkor még nem ismertem személyesen!

-Ok, na akkor menjünk!-váltottam németre és Tomra néztem.

Ő felkapta a szenyákat és felmentünk. Mondhatom igazi nyelv-kavalkád van itt! Szerencse, hogy ha németül beszélek azt a család nem érti és ha magyarul akkor Tom, ha angolul akkor mindenki. Ezért jó, ha az ember két nyelvet tanul. Mondjuk Tom is magának franciául beszélni, de mire megy vele, ha magában beszél?! Megettük a kaját és megcsináltuk a német leckét. Elmentünk fürdeni és mindenkinek jó éjszakát kívántunk.

-Tom! Nem akarom, hogy holnap elmenj.-öleltem át mikor már az ágyban voltunk.

-Baby, én se! De muszáj! És szerintem a szüleid utánam engednek! Biztos vagyok benne!

-Tessék? Csak nem apám mondta?-ámultam.

-Lehet… De most már aludjunk!-és egy puszit nyomott az arcomra.

-De…-nem engedte, hogy végigmondjam és az ujját a szám elé rakta.

-Semmi de! Alvás!

Nem nagyon tudtam elaludni ezek után. Lehet, hogy apa elmondta neki, hogy elengednek? Vagy csak meg akart nyugatatni?

FOLYT.KÖV.