36.rész

És már dobáltak is a gondolatainkkal:

-Szóval ti vagytok azok!

-Nálatok még a nagyanyám is szebb!

-Mivel fogtátok meg őket? Mert a külsőtökkel tuti nem!

-Szegény srácok elég vakok.

-Na de mindegy! Ajánljuk nektek, hogy mihamarabb váljatok le róluk!

Teljesen körbe vettek és a falhoz nyomtak.

-Figyeljetek! Ööö, szóval… hogy is mondják… Te jó ég, teljesen elfelejtettem magyarul!-mondtam, de komolyan elég furi volt magyarul beszélni.

-Várj! Tehát… légy szíves engedjetek el minket!-segített Fanny.

-Igen, ezt akartam! És sajnáljuk, de ha egyszer a fiúk mellettünk döntöttek… Szóval bocsi, de nem tehetünk róla.-és áttörtem közöttük.

Fanny követett és futottunk hazáig. Persze azok meg utánunk. Be a házba és kulcsra zártuk az ajtót.

-Mi történt?-kérdezte Bill aggódva.

Fanny elmesélte és meg odamentem Tomhoz, mert ahogy láttam a telóm volt a kezében.

-Hála az égnek, Anna könyörgöm vedd át, mert kikészítenek!-nyomta a kezembe a mobilom.

-Hallo?-szóltam bele.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, hé! Ancsi, te vagy az? És az előbb tényleg Tommal beszéltem???!!!-kiabált Adri.

-Igen, vele. De…

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!! Ezt el sem hiszem!!!

-Nyugi már! Miért hívsz?

-Hogy hol vagytok? Hova kell mennünk?

-De csak holnap jöttök! Vagy nem?

-Ööö, dede, csak már mondd most!

-Ok…-és elmondtam, hogy hol vagyunk. Aztán le is raktuk.

-Ez tiszta őrült volt! Ha holnap is ezt fogják csinálni akkor belevetem magam a Balatonba!-döntötte el Tom.

Fannyval elmentünk ebédet csinálni.

-Mit csináltok?-jött oda Tom.

-És mi mit fogunk csinálni amíg készen nem lesztek?-csatlakozott Bill.

-Túrósgombocot, mert mi csak ilyet tudunk csinálni!-néztem Tomra.

-És majd most megtudjátok milyen unatkozni!-Fanny meg Billre nézett.

-Jaj, most visszakapjuk, mi? Hát köszi!-durcizott Bill, majd Tom is.

-Aha!-mondtunk egyszerre Fannyval.

-Mi? Csak ennyiben hagyjátok? Na szép!-szólalt meg Tom.

Végülis az ikrek megterítettek és elmentek TV-zni. Mikor szerencsésen végeztünk a kajával, megebédeltünk.

-Ez nagyon finom lett! Köszönjük!-mondta Bill két falat között.

-Hát igen, ti jobbak vagytok ebben, mint én.-lógatta az orrát a drágám.

-Jaj nem baj! Én például nem tudok gitározni!-öleltem át.

-Tényleg? Akkor majd megtanítalak!-lelkesedett.

-Hááát, ok, de akkor én meg megtanítalak főzni!-kötöttünk alkut.

Ebéd után kimentünk fürdeni a Balcsiba. Mindenki megszomjazott én meg bementem inniért. Mindenkinek töltöttem jeges teát és mikor már indultam kifelé, csöngettek. Tökre beparáztam, mert biztos, hogy a rajongók azok… De most mit tegyek? Megvárom, míg elmennek, de egyre többet és sűrűbben csöngettek. Végül abban maradtam magammal, hogy kinézek az ablakon. Nagyon óvatos voltam.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!! A francba is Tom miért kell így megijesztened?-néztem magam mögé, úgyanis Tom megveregette a vállamat.

-Bocsi nem tudtam, hogy így megijetsz! Csak megjöttem megnézni, hogy hol vagy ilyen sokáig.-magyarázta.

-Csöngettek és tuti, hogy a rajongók. Pont most akartam megnézni, hogy azok-e akik délelőtt megkergettek.

-Ja, csakmert odakint nem lehet hallani a csengőt.

-Igen? Ezt nem tudtam.

Aztán kinéztem az ablakon és meglepetésemre…

FOLYT.KÖV.