31.rész

De később se tévedt arra senki… Ma mázlink van!

-Fiúk, ez tényleg csodás hely!-ámultam.

Mert tényleg az volt! Gondolom azért nem jár erre senki és így sértetlen! Hoztunk pokrócokat és lefeküdtünk a partra. Ezen a részen a víz a part mellett közvetlenül nagyon kicsi volt és egyre mélyült. Tudod, mit a tengerpart a filmekben, meg az életben is! Na mindegy! Annyi a lényeg, hogy szép kis helyet találtak az ikrek.

-Kéne csinálni valamit…-mutatta ki unalmát Fanncsy.

-Valamit???-nézett tesójára Bill, aki aztán bólintott.

-Hé, mit akartok?!-néztem rájuk félve.

Nem válaszoltak csak felkaptak minket és elkezdtek velünk rohanni a víz felé. Mi meg csak sikítoztunk és azt kiabáltuk, hogy azonnal tegyenek el! De nem értünk vele semmit. Erős gyerekek ezek! Bevágtattak velünk a Balcsiba és mikor már kellően mély volt a víz eldobtak!

-Ezt visszakapod!-kiabáltuk barátnőmmel a pasijainknak.

Mindketten elindultunk feléjük. Azok meg elkezdte futni. Fanny Billt utolérte még a vízben és lenyomta a víz alá. Én Tomot csak a parton értem el, de úgy, hogy ráugrottam a hátára. Ő elesett és leborított a hátáról, majd fölém hajolt és lefogta kezem.

-Igen? És hogy is akarod vissza adni?-szemtelenkedett.

-Így!-és megcsókoltam.

Ő egyből elengedett, én meg a hátára fordítottam. Most én voltam felül.

-Ez nem ér! Csaltál!-kiabálta.

-Dehogy csaltam! Csak bedobtam magam!

Közben Billék is elvoltak. Egymást fojtogatták -nem szó szerint- aztán csóközön közepette kikeveredtek a pokrócokra. Mi meg a homokban feküdtünk vizesen.

-Szerintem mossunk el magunkat.-ajálotta Tom.

-Ok!-és felkeltem róla.

De a kis cseles elkezdett kergetni. Elkapott és belefogott a csikizésembe.

-Így jár az aki CSAK bedobja magát!-röhögött.

Aztán mikor megunta, és már a végtelen nevetésem is az agyára ment, elmentünk lemosakodni. Mikor visszamentünk a pokrócokhoz Fanny nagy erővel kutatott a tagyómban.

-Már bocsi, de az az én táskám!-szóltam rá.

-Tudom. De azt is tudom, hogy van nálad egy bicska.-magyarázta.

-Na szép! Ki akartál minket nyírni vagy mi???-szörnyülködött Tom.

-Dehogy, csak sose lehet tudni! És neked miért kell?-fordultam Fannyhoz.

-Arra gondoltunk, hogy belevéssünk a monogramunkat abba a fába!-mutatott Bill egy szép, magas fára.

-Ez tök jó ötlet! Te benne vagy, Tom?-kérdezetem.

-Ok!-lelkesedett édesen.

-Na, akkor megkeresem a bicskát!-és már félig a táskámban voltam.

Mikor meglett -az én hatalmas ,,zsákomban” nehéz megtalálni- , felmásztunk a fára és két pár ként választottunk ki két ágat. ,,F.D.+B.K.” és ,,A.P.+T.K.”… ezeket véstünk bele egy-egy szívbe. Németesen a keresztnevünk került előre, majd a vezetéknevünk. Nagy nehezen -de biztonságban- mindenki lekerült a fáról.

-Már olyan hideg van! Legalábbis ebben a vizes cuccban!-mondta Tom és levette a pólóját.

-Aha, jobb ha levesszük, mert különben megfázunk!-és Bill is nekivetkőzött.

-Ja nektek könnyű!-én.

-Miért? Hisz van rajtad melltartó…-mondta Tom és vészjóslóan elindult felém.

-Van, de nem fogom mutogatni.-én meg hátrálni kezdtem.

-Dehogynem! Hisz nem akarsz megfázni… Tudom!

-Jaj Anna én is levettem!-mondta Fanny, és tényleg!

-Ja, csak különböznek a pasijaink!-néztem Tomra, hogy reagáljon.

-Ok-ok! Nem nyúlok hozzád!-ígérte.

Valójában nem is lett volna baj… hehe… De azt akartam, hogy ezt mondja. Én a gonosz. De végül is nem is tette. De én szívesen tettem volna vele. Nagyon sexy-n nézett ki! Egyébként is mindig, de MOST! Lassan elkezdett sötétedni és úgy döntöttünk már hazamegyünk.

-Jó kis program volt!-jegyezte meg Fanny már az autóban.

-Igen, én is élveztem!-én.

-Akkor jó! Azt hittem gagyi ötletnek veszitek, hogy ilyen helyre megyünk.-Bill.

-Nekünk mindegy, hogy étterem vagy egy elhagyatott szabad strand! A lényeg, hogy veletek legyünk! Igaz, Anna?-Fanny.

-Igen! Teljesen egyet értek!-helyeseltem.

Mikor hazaértünk egy elég ijesztő látvány tárult elénk…

-Úristen! Ki képes ilyenre?-néztem rémülten magam elé.

-Nem tudom, de nézzétek itt egy levél!-mutatott Bill a kapura.

FOLYT.KÖV.