26.rész

Tehát csak feküdtem ő meg ott nyomta a szunyát mellettem. Most visszakapja! Ő is bámult mikor én aludtam, most én bámulom. Nagyon édes volt. Elpakoltam a rasztáit az arcából, majd játszadozni kezdtem velük. Azon gondolkodtam, hogy mikor minden nap ott ültem a számítógép előtt és nagy részben őt nézegedtem képen meg vidiken csak a legmerészebb álmaimban gondoltam, hogy egyszer mellette fogok ébredni. Nagyon fáradt lehetett, mert még mindig nem ébredt fel. Elkezdett csörögni a telóm, én meg olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam rohantam érte. Tom erre egyből felébredt. Felkaptam a mobilom és közeben egy bocsánat kérő pillantást vetettem kis álomszuszékomra.

-Hallo.-mondtam.

Meg sem néztem ki hív. 5 perc múlva 10. Ki hív ilyenkor??? Hát Zsófi:

-Szia! Mi van veled? Hogyhogy nem vagy suliban?

-Hát……….. Tudod………… elutaztam! Igen, elutaztam.

-És hova? És kivel?

-Hát a nagynénimmel a Balatonra. Tudod ő csak most ért rá és elmentünk egy hétre.

-Ja! Ok. Csak már mindenki aggódik érted meg a Fannyért. Róla tudsz valamit?

-Hát, nem.

-Jó, akkor őt is felhívom!

-Ne!!! Vagyis jó persze.

-Miért ne?

-Semmi. Nem tudom miért mondtam…

-Ok. Akkor szia, mert mindjárt becsöngetnek és nem t’om akkor Fanncsyt is hívni.

-Jó, szia!

És leraktuk. Tom kérdezte, hogy ki hívott, de nem válaszoltam csak rohantam át Billékhez. Betörtem az ajtót. Hát ezek még bőven szunyáltak.

-Fanny! Ébredj! Zsófi mindjárt hív! De ne mondd el neki, hogy én is itt vagyok! Meg persze Billt se említsd!

-Mi van?-és már csörgött is a mobilja.

-Mondd azt, hogy az uncsitesódéknál vagy a Mátrában!

-Jó’ van na!-és felvette.

Azt mondta amit mondtam neki. Közeben a drágám is áttalált.

-Hé cica hova futottál? Ilyen rémisztő vagyok?-kérdezte kómásan.

-Hát inkább muris!-és elkezdtem nevetni.-De nem csak elmondtam Fannynak, hogy mit mondjon a barátnőnknek akinek már hiányoztunk.

-Ja! És elmondjátok, hogy velünk vagytok?

-Dehogyis!-mondtam.

-Bevette. Te mit mondtál?-kérdezte Fanny miután letette a telóját.

-Hogy a nagynénimmel vagyok a Balcsinál.

-Na ha a barátnőtök meg akar látogatni csak be kell öltöznöm! Mert a helyszín passzol!-mondta Tom.

-Hahahaha!!!-kezdtünk el nevetni.

-Tényleg most nincsenek itt a rajongóink az ajtóban?-szólalt meg Bill.

-Nem. Tényleg ez fura! Tökre hiányoznak!-mondta Tom.

-Mivan???!!!-néztem rá fenyegetően.

-Ja te is itt vagy? Bocsi.-hülyült.

-Hülye!-mondtam neki és megcsókoltam.

Ő felkapott és átvitt a szobánkba. Ledobott az ágyra, de csak ezt mondta:

-Várj hozok reggelit, aztán egész nap döglünk az ágyban!

-Ok!

Igaz nem erre számítottam. Azt hittem megint bepróbálkozik. De nem. Hozta a kaját és tényleg az lett ahogy mondta: döglöttünk, nameg zabáltunk és TV-ztünk. Egyszer Fanny és Bill bejöttek szólni, hogy ne keressük őket, mert elmennek valami állatkertbe. Egész nap az ágyban voltunk. De semmi komoly nem történt! De tényleg! Ez az egész néha nagyon unalmassá vált, de mikor láttuk a másikon, hogy uncsinak érzi, letámadtuk csókokkal. Szóval elvoltunk.

FOLYT.KÖV.