14.rész

Tehát Tom és én aludtunk, Fanny meg Bill csókoloztak. Hát nem t’om, de nekik jobb volt! De nekem sincs okom panaszra! Olyan jó volt összebújva aludni Tommal! Olyan fini volt!J

Arra ébredtem, hogy valaki erősen bámul és a kocsi már nem megy! Te jó ég! Mi történt? Kinyitom a szemem és:

-Jó reggelt! Vagyis inkább délutánt!-köszöntött Tom.

Sikeresen megállapítottam, hogy csak mi ülünk az autóban és télleg álltunk.

-Szia! De hol vagyunk és a többiek hol vannak? És miért állunk?-löktem éle a kérdéseket.

-Hát a kocsiban vagyunk a többiek valószínűleg már úszkálnak és azért állunk, mert már megérkeztünk, csak nem akartalak felébreszteni, mert annyira édesen aludtál! Na meg elmenni sem tudtam, mert akkor is felébredtél volna!

-Köszönöm. Ez kedves! De szerintem most már mehetünk!

Így hát bementünk. Egy teljesen külön szobánk volt, mint Billéknek is. Leraktuk a cuccainkat, átöltöztem fürdőruciba és magamra vettem egy fürdőköppenyt. Mikor meglepettem láttam, hogy Tom fekszik az ágyon és bámul ki a fejéből. Hmmm, valahogy indulásra kéne bírnom. Írtam valamit egy cetlire és az ajtóra ragasztottam. Aztán odafeküdtem mellé és olyan közel voltam már hozzá, hogy az ember azt hinné megcsókolom. Hát ő is azt hitte. De nem, hátráltam egy kicsit, hogy ne érjen el ő meg meglepetten megkérdezte:

-Mi a baj? Azt hittem megcsókolsz!

-Tudom, azért csináltam. De ha akarsz tőlem csókot kapni, akkor el kell kapnod.

Erre egyből felugrottam és rohanni kezdtem kimentem az ajtón és spuri a medencébe! Ő is elkezdett futni utánam de megállt a cetlinél. Ez volt rajta:

,,Várlak a pezsgőfürdőben! Puszi: Anna!”

Vette az adást és átöltözött. Én ekkor már lazítottam a pezsgésben. Fannyék észre vettek és odajöttek hozzám.

-Hello!-köszöntem.

-Szia!-köszöntek ők is.

-Amit látom felkeltél.-mondta Bill.

-Hát igen.-feleltem.

-És Tomot hol hagytad?-érdeklodött Fanny.

-Hááát.-de nem tudtam befejezni, mert Tom közben megérkezett és az első dolga az volt, hogy megcsókoljon. A kis falánk!J Úgy látszik képes voltam ezzel ,,felébreszteni” abból a vágyból, hogy aludhat. Ahogy érzékeltem ez után nagyobb vágyat éreztett.J Mikor abbahagytuk elmeséltük az egészet a többieknek ők meg csak röhögtek. Aztán ők elmesélték, hogy ők már körülnéztek és megállapították, hogy csúcsszuper egy helyre jöttünk! Tom kitalálta, hogy menjünk el csúszdázni! Jaj ne én ki nem állhatom a csúszdákat. Nem tudom miért, de nem a szívem csücske. De azért a többieket elkísértem.

-Te nem jössz?-kérdezte Tom, miután észre vette, hogy én nem mozdulok a csúszda végétől.

-Nem én megvárlak itt titeket!

-Dehogy vársz! Jössz velem!

-Köszi, de nem. Nem bírom a csúszdákat.

-Jaj, ne hisztizz! Jössz és kész! Vagy…-kezdte huncut vigyorral.

Na ne! Ez készül valamire! Hát naná elkezdett csikizni! Én meg csak röhögtem! Egy idő után abbahagyta.

-Na, most jössz?

-Ok! De akkor csússzunk együtt!

-Mi? Hogy én veled? Bármikor!!!!!!!-vigyorgott.

Így hát felmentünk a lépcsőn és csúsztunk. Nem volt semmi! Tök hosszú volt és sötét! Tom ölében voltam, így biztonságban éreztem magam. Még csúsztunk egy párszor, amikor megéheztünk így elmentünk kajáni. Néhányan felismerték a fiúkat. De csak páran jöttek oda autogrammért. A legtöbben csak összesúgdoloztak. Szóval ez is elviselhető volt. Legalábbis a vacsiig…

FOLYT. KÖV.