12.rész

Behívtam a fiúkat az Anyák meg csak hátrabámultak és eltátották a szájukat. Megértem. Én se tudnék egyebet csinálni, de bocsánatot azért kérhettek volna.

-Szóval most már láthatjátok, hogy nem hazudtunk. És lenne még egy közölni valónk.-kezdte Fanncsy magyarul.-Fiúk, gyertek és üljetek le mellénk!-fejezte be németül.

-De szerintem vissza kéne vonulnunk míg felfogják.J -nyügte ki Tom, aki alig bírta visszatartani a röhögést.

-Ne izélj már! Gyertek és üljetek le!-parancsoltam rájuk.

Odajöttek és ki kinek a csaja mellé ült. Tom átkarolt, amire Anya csak még jobban eltartotta a száját.

-Anya, mit látod ők azok akikkel összejöttünk.-váltottam magyarra.

Még mindig nem tudtak mit mondani. Így nekünk kellett.

-És mivel egy hét múlva hazautaznak szeretnénk velük tőlteni ezt az egy hetet. És ehhez persze kéne a beleegyezésetek.-Fanny.

-Szeretnénk elutazni velük, de itt az országban maradnánk. A Balaton közelébe gondoltuk.-folytattam.

Anya itt leintett és csak bámulta a srácokat. Aztán elmosolyodott. És ezt mondta:

-Gratulálok. És teljesen megértelek titeket. Persze elmehettek, csak meg kell ígérnetek, hogy bepótoljátok a sulit.

Ezt nem gondoltam volna. Ez tutkóra az én ősőm??? Na ne! Fanny-anya még mindig csodálkozott csak mostmár az én Anyámon.

-Mi??? Te elengednéd őket?

Anya csak bólintott én meg odamentem és megöleltem. A fülébe súgtam, hogy köszönöm, aztán arrébb álltam és sikítottam egyet.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, EZT SEM HISZEM!!!!!!!-keltem ki magamból.

-Akkor megengedte?-jött oda Tom hozzám értetlenül.

Én csak ránéztem és elmosolyodtam. Erre szorosan átölelt és felemelt. Megpörgetett. Aztán csak ott öleltük egymást. Legszívesebben megcsókoltam volan, de Anya szerintem nem nézte volna jó szemmel.

-És te mit mondasz?-nézett Fanny szomorúan az Anyjára.

-Hát… egye kutya!

Erre Fanny is elkezdett sikítozni és fordított Billnek.

-De mondjátok meg nekik, hogy vigyázzanak rátok!-mondta Mariann.

Ezt Fanny lefordította és a skacok persze bólitottak. Megbeszéltünk mindent. Hogy hova megyünk, mikor indulunk és mikor jövünk haza. Láttam Anyán, hogy bejön neki Tom (nem úgy!!!!). Ennek örültem. Beszélgettünk egy kicsit majd hazamentünk. A fiúk maradtak. Otthon bepakoltam. Most már másképp néztem a posztereimre. Gondolom tudjátok hogy. J Elköszöntem mindenkitől. És sofőr visszavitt a hotelbe Fannyval együtt. A fiúk már aggodtak.

-Jól van na, nem gyors dolog egy hétre ruhát pakolni!-panaszkodtam.

-Nekünk mondod?! Nekünk több időre is kell!-nevettek a srácok.

Egész este beszélgettünk. Aztán kb 1-kor úgy döntöttünk le kéne feküdni, mert holnap korán akarunk indulni. Fanny meg én bennt aludtunk az ágyban az ikrek a kanapén. Milyen lovagiasság! J Reggel 8-kor keltünk, úgyis alszunk még a kocsiban! Úgyis messzire megyünk! J A fiúk keltettek, pontosabban engem Tom, Fannyt Bill. Hát mit ne mondjak ilyen édes ébresztést még sose kaptam! Arra ébredek, hogy Tom megcsókol!!! Én visszacsókoltam, amire egyből megtudta, hogy fenn vagyok de nem hagytuk abba!

FOLYT. KÖV.