9.rész

Megfogta a kezem és a szemembe nézett. Na, itt annyira elkezdett dobogni a szívem, hogy azt hittem, hogy kiugrik a helyéből. Egy ideig csak néztük egymást, néha kinyitotta a száját de nem mondott semmit. Hát nem cukor? Jaj, imádom! És még jobban fogom, ha végre képes lesz megszólalni. A fenébe, mondj már valamit! Ez nem igaz! Meggtöröm a jeget:

-Gondolom mondani vagy kérdezni akarsz valamit, mert nem hívtál volna be.

-Hááát igen. De tudod én már nagyon régen mondtam ilyet egy lánynak, legalábbis úgy, hogy komolyan is gondoltam.

Hát persze, mióta híres lett gondolom nincs olyan lány aki őszintén megtetszik neki. Ojaj, ezt komolyan én gondoltam? Na ne, én nem tetszhetek neki, de Fanny is ezt mondta. Na majd mindjárt kiderül.

-Szóval tegnap már mikor az autogrammokat osztottuk a Comet előtt, már akkor láttam, hogy te egészen különleges vagy. Aztán mikor láttam, hogy ott vagy az öltözőnkben azt hittem kiugrom a bőrömből.

Szünet. Biztos reagálást vár, de nem fogok megszólalni. Megvárom míg teljesen befejezi.

-Szóval, mivel láttam, hogy hogy nézed Billéket amikor világos lett, hogy ők már összejöttek, gondoltam ideje lesz, hogy én is megkérdezzem tőled, hogy lennél-e… szóval járnál velem?

Jaj szegénykém azt hiszi visszautasítom! De hülye lennék! Rávigyorogtam és:

-MÉG SZÉP! Mégis mit gondoltál?

-Tényleg? Hát nem is tudom… nem voltam biztos a válaszodban!

Ekkor már mindketten mosolyogtunk és megöleltem. De nehogy azt higgyétek, hogy ennyi elég volt neki! Dehogy! Fogta magát és megcsókolt! Istenem ezt sem hiszem! Életem nagy álma teljesült ezzel! Jaj el se hiszem! Itt vagyok Tommal, aki már a pasim és csókolozom vele! Igen itt esett le végleg, hogy teljesen belezúgtam! Mikor abbahagytuk kéz a kézben mentünk vissza a többiekhez. Fanny Bill ölében ült és beszélgettek. Mikor kijöttünk Fanny odasúgta Billnek, hogy:

-Ahogy látom igen!

Szép! Rólunk beszéltek meg hogy összejövünk-e.

-Akkor most irány az őseink!-mondta Fanny.

-Ok, de álruhában kéne jönnötök!-mondtam az ikreknek.

-Akkor inkább hívjátok ide őket!-ajánlotta Tom.

-Ez is jó ötlet! De elmegyünk értük, hogy tuti itt legyenek!-mondtam.

-Ok, akkor indulás!-Fanny.

Elköszöntünk a fiúktól és megígértük, hogy mivél előbb visszajövünk. Persze a sofőrjükkel mentünk.

-Jó, már mesélhetsz!-mondtam Fannynak magyrul nehogy a sofőr megértse.

-Ok, de aztán te!

-Ok.

-Szóval miután bementünk a szobába még csak beszélgettünk, aztán csönd és először olyan gyorsan kérdezte meg, hogy lennék-e a barátnője, hogy nem is értettem. Aztán másodszorra megértettem és persze igent mondtam.

-Ééés? Ennyi?

-Igen. Miért mi legyen még?

-Ölelés. Csók. Vagy valami ilyen.

-Csók? Miért? Te csókoloztál Tommal?

-Háát, igen.-és elmeséltem neki.-Miért baj volt?

FOLYT. KÖV.