8.rész

-Szóval a helyzet a következő,-kezdte Tom-a bandával kivettünk egy hét szabadságot. Georg és Gustav hazautaznak vagy mit tudom én hova, mi meg…

-Mi meg itt fogunk nyaralni Magyarországon!-fejezte be Bill.

Fannyval elkezdtünk sikítozni és a fiúk nyakába ugrottunk.

-És ugye velünk is lesztek majd egy kicsit?-kérdeztem tetetett értetlenséggel.

-Viccelsz csak miattatok maradunk!-vigyorgott Tom, szegény nem jött rá, hogy ezt tudtam.

-Jaj, de tuti tudtátok!-mondta Bill. Na legalább ő rájött.

-Persze!!!!-ordítottunk Fannyval.

-Akkor mi lenne, ha elutaznánk valahova, mármint itt az országban!-vetette fel Bill.

-Jó de hova? A tenger sem ér el idáig!-nyüglődött Tom.

-De itt a magyar tenger! Azaz csak tó, de nagy és vannak mellette jó helyek!-magyaráztam neki.

-Tényleg a Balaton! Igen menjünk oda!-mondta Fanny.-De nekünk még suli is van… De nektek is! Tényleg hogy is gondoltátok ezt a nyaralást?

-Hát tudod igazából mi csak most tudunk nyaralni, mert mikor a suliban nyári szünet lesz rengeteg fellépésünk lesz és a mostaniakat lemondhatjuk.-Bill.

-Ja! És ti is ki hagyhattok egy hetet, majd be pótoljátok!-folytatta Tom.

-Ez mond szép és jó és ok igaz, de van még egy bibi.-szomorodtam el.

-Mi?-kérdezték az többiek.

-Hát a szüleink. Ők nem fognak csak úgy elengedni veletek. Most is hazudtunk, hogy a barátnőnkhöz megyünk! Be is dugnának az elmegyógyintézetbe, ha azt mondanánk, hogy Tom és Bill Kaulitz meghívtak magukhoz!

-Ez sajnos igaz!-helyeselt Fanny.

-Héé, ti hazudtatok a szüleiteknek miattunk? Ez édes!-vigyorgott Tom-Akkor mi lenne, ha megint hazudnátok?

-És mégis mit? Azt, hogy a suli kiköltözött a Balaton mellé egy hétre? Vagy hétfőn felhívjuk őket, hogy karantén van a suliban és nem mehetünk el egy hétig? Vagy, hogy a másiknál alszunk egy hétig vagy mégis mit?-nyitottam fel a szemüket.

-Nekem lenne egy ötletem,-kezdte Fanny-szerintem mondjuk el nekik az igazat!

-Hát ez tényleg nagyszerű ötlet! Te hallod mit besz… Héé, tényleg ez jó! Elvégre szerintem megértenék, de akkor személyesen be kell mutatnunk nekik titeket!-néztem az ikrekre, akik tátott szájjal figyelték a beszélgetést.

-Hááát, én nem is tudom… És odavinnétek minket hozzájuk? És mégis pontosan mit mondanátok? Szóval… úgy értem, hogy barátok vagyunk vagy?-kérdezte Tom.

-Én tuti nem.-vigyorgott Fanny Billre.

-Na! Lemaradtunk valamiről?-néztem a ,,párra” és magyarra váltottam:-Fanny, ti jártok?

-Hát… IGEN!!!!!-mondta Fanny tök happyn magyarul.-De majd később elmesélem!

-Jó, de minden részletet!!!

-De jó nektek, hogy tudtok magyarul beszélni előttünk, hogy mi nem értjük!-mondta Tom.

-Jaj bocsi.-váltottam németre.

-Akkor ma eljöttök a szüleinkhez?-kérdezte Fanny.

-Muszály lesz, drága!-Bill.

Én csak néztem őket… Tom miért nem volt képes megkérdezni, hogy akarok-e a barátnője lenni?! Nem is tetsze neki? Ez őrület! Jaj, de kis béna! Ránéztem és ő csak lehajtott fejjel ült előtem.

-Mi a baj?-kérdeztem tőle.

-Be jönnél velem a másik szobába?

-Persze!-virultam ki, mert már ő se szomorkodott.

Bementünk, leültünk az ágyra felém fordult, megfogta a kezem és a szemebe nézett.

FOLYT. KÖV.