3.rész

Szóval ott tartottam, Tom visszajött és bemutatkozott nekem, de aztán rájött, hogy persze én tudom, hogy ki ő... és elpirult!

-Hát igen tudom ki vagy... De te nem, hogy én ki vagyok... Szóval Ancsi.

-An... mi? Bocsi, de nincs valami egyszerűbb neved?

-Jaj, bocsi, persze cs nincs a németben. Anna.

-Anna. Szép neved van!

-Köszi!!! J

És hát leültünk és beszélgettünk. Mindenféléről ami eszünkbe jutott… Annyira aranyos volt! Nem úgy viselkedett mint a nagy csajozó, aki az összes csajjal a világban kavarni akar. És velem olyan kedves volt! Jajj el sem hiszem! Ez szinte hihetelen! Itt ülök Tom Kaulitzzal szemben és hallgatom, ahogy a gyerekkoráról hablatyol… Úgyanis be kell, hogy valljam nem nagyon bírtam figyelni, csak néztem ahogy beszél…

-Hé te figyelsz rám?-Tom.

-Hogy mi? Vagyis persze!-én.

-Na jó ezt nem hiszem el! Tudom nem olyan érdekes…

-Dehogy nem folytasd csak!

-Nincs már semmi olyan nagyon érdekes… Most te jössz!

-Hát jó!

És én is meséltem neki, elmondtam, hogy hova járok suliba és hogy ott milyenek a osztálytársak, tanárok… meséltem a családomról, stb. … Amikor Fanny és Bill visszajöttek, nem voltak valami boldogok…

-Fanny, mi a baj?-én.

-Megjött apa és haza kell mennünk!-Fanny.

-Na ne már!-én.

-De sajnos…-Fanny.

-Micsoda? Hazamentenk? De hát csak… na jó már éjfél, de…-Tom.

-Igen, sajnos mennünk kell…L -én.

-De a… szóval… a telefonszámod megadod?-Tom.

-Hogy mit, a számom? És akkor felhívnál?-én.

-Hát igen, mert holnap délben megy a gépünk és délelőtt összefuthatnánk!-Tom.

-Jaj, az extraszuper lenne!!!-mondtam és a nyakába ugrottam.-Ó, bocsi…

-Semmi baj, ha akarod nyugodtan kimutathaod az érzéseidet egy öleléssel…J -Tom.

-Szóval itt a számom…-és felírtam neki egy papírra.-De akkor ígérd meg, hogy felhívsz, ha nem is tudunk talizni!

-Rendben, megígérem!

Nagy nehezen elbúcsúztunk és Fannyval kimentünk az apja kocsijához.

-Na milyen volt látni azokat a németeket éloben?-Fanny apja.

-Csúcsszuper!!!!!! -mondtuk egyszerre Fannyval.

Az autóban végig azon gondolkodtam, hogy ténykeg tetszenék neki? Nem az lehetetlen… Annyi lány vágyik erre… Miért pont én? Ez baromság, csak hülyített… Biztos… Vagy… Nem az nem lehet!!! De lehet álmodozni… Valószínűleg Fannynak is ezen járt az agya… Na mindegy, majd holnap kiderül… Mivel már nagyon késő volt, nem mentem már haza, hanem Fannynál aludtam. Egész hajnalban RÓLUK beszélgettünk!

-Szóval hova is mentetek Billel?-én.

-Hááát… csak levegőzni, meg dumálni!-Fanny.

-Aha…

-Tényleg csak ennyi! És mi volt Tommal? Mikor bement hozzátok egyből arra gondoltam mi lesz… És ahogy láttam összemelegedtetek…

-Hát… mondhatni… És Billnek megadtad a számod?

-Persze! Azt mondta, hogy holnap talizunk!

-Tom is ezt mondta! Hát isteni, nem?! El se tudom hinni!!!

-Hát én se!!!

Aztán végülis elaludtunk, mert hulla fáradtak voltunk…

FOLYT. KÖV.